Két hónappal később esküvőre készültek a kancellári palotában. A közeli rokonok már korán délután megérkeztek, hintó hintó után állt meg a palota előtt, ünneplőbe öltözött hölgyek és urak siettek fel a széles márványlépcsőn a fényesen kivilágított fogadóterembe.
Az esküvő még az ünnepléshez szokott császárvárosban is különleges látvány volt. A Szent István-templom tündéri fényben úszott, a gótikus fülkében sem volt félhomály, mint rendesen, és a roppant ónkeretes ablakok mélykék és bíbor színekben világítottak. Száz és száz gyertya lobogott a főoltáron.
Megzendült az orgonán a nászinduló és a templom kapuja feltárult a jegyespár előtt. Leontine hercegkisasszony maga volt a megtestesült báj és szépség. A hófehér menyasszonyi ruha jól illett karcsú és mégis annyira nőies alakjához. Mellett
