A schönbrunni kastély ablakai éppen úgy világítottak, mint azon az estén, amikor Sándor Móric megismerkedett Karoline grófnéval. A csillagok most is ragyogtak és kékes holdfény hullt le a fák és bokrok zöld labirintusára.
A gróf céltalanul bolyongott a parkban. Fájt a feje és szüksége volt a friss éjszakai levegőre. Éppen egy holdfényben fürdő szoborhoz ért, amikor halk ruhasuhogás ütötte meg a fülét.
– Haragszik rám? – kérdezte egy dallamos hang.
A gróf úgy fordult meg, mintha kígyó csípte volna meg. Karoline állt előtte.
– Maga?
– Nagyon haragszik?
Méregették egymást, mint vívók a verseny előtt. Az asszonyon estélyi ruha volt és vállát finom selyemkendő fedte. Sötét szeme csillogott.
– Igézően szép – gondolta magában a férfi. – Az arca angyalt mutat, de a lelke annál feketébb. – M
