Három hét telt el. Sándor Móric már teljesen elfelejtkezett a párbajról. Jobb kezén a seb teljesen begyógyult és már semmi sem emlékeztette arra az ádáz küzdelemre, melyben kockán forgott az élete.
Egy szép nyári este előreküldte kocsiját és gyalogosan igyekezett hazafelé. Az utóbbi időben gyakran sétált így Bécs sötét utcáin, és egyedüli fegyvere egy tőrös bot volt, amit mindig magával hordozott.
Egy utcasaroknál váratlanul két toprongyos alakkal találta szembe magát. Visszafordult, de mögötte is két alak bukkant ki a sötétből. Sándor Móric agyában villámgyorsan kergették egymást a gondolatok. Tisztában volt azzal, hogy legyőzött ellenfele küldte a nyakára a banditákat. Hátát a falnak támasztotta és elhatározta, hogy drágán adja életét, erősen megmarkolta a tőrös bot fogantyúját és fesz
