Az ónfonadékkal átszőtt ablakon átderengett a hajnal fénye. A férfi az asztalnál állt, az asszony egy régimódi karosszék előtt térdelt és úgy zokogott.
– Százezredszer kérdem már, miért tetted? – kérdezte a férfi rekedten. – Mindig gyanakodtam rád, de nem volt bizonyítékom. Most saját szememmel láttam: egy idegen férfivel csókolóztál. Vagy talán ezt is tagadod?
– Ártatlan vagyok – sírt fel az asszony. – Nem tehetek semmiről. Megkértem Sándor grófot, hogy kísérjen haza.
– Azt hitted, nem vagyok itthon?
– Ellenkezőleg. Biztosan tudtam, hogy itthon vagy. Tudod, hogy mennyire félek egyedül a kocsiban. A gróf vállalkozott, hogy elkísér. A kocsiban kifogástalanul viselkedett, de itt a kertben hirtelen átkarolt és meg akart csókolni. Annyira meglepődtem, hogy nem tudtam védekezni.
– Igaz ez?
