Egy héttel később Sándor Móric hivatalos volt Wurmser tábornok házába, egy táncestélyre. Délután megtudta, hogy Leontine még nem érkezett vissza a császárvárosba, ezért nem sok kedve volt az egész mulatsághoz. A Práterben megvacsorázott néhány barátja társaságában, de hajnalban – anélkül, hogy különösebb oka lett volna – mégis beállított a tábornok házába.
A termek nagy része már üres volt. Csak a kék szalonban lézengett még néhány makacs vendég. Az egyik fiatalabb hölgy, egy pisze orrú, bécsi szépség, megszólította a grófot:
– Örülök, hogy végre találkozunk… Legalább átadhatom Leontine barátnőm üzenetét. Három nappal ezelőtt találkoztam vele Budán.
Sándor Móric megremegett a név hallatára.
– És… és mit üzent a hercegnő?
– Zichyék fogadóestjén önnel szerette volna az első keringőt tán
