– Nem fogsz feleségül menni ahhoz az emberhez! – kiáltotta a kancellár magából kikelve, és öklével az íróasztalra ütött.
A dolgozószoba finom rokokó hangulatához sehogy sem illett Metternich dühös kiabálása. A habos függönyök, az égszínkék selyemtapéta, a süppedő szőnyegek, a fehér porcelánok, aranykeretes képek és aranyozott bútorok csodálatos harmóniában olvadtak össze. Zenélő órák halk muzsikája jellemezhette volna leginkább a szoba és a kor stílusát.
Leontine könnyes szemmel nézett apjára. Még sohasem látta őt ilyennek. A herceg arcáról csak ritkán hiányzott a hűvös diplomatamosoly, és csak a legritkább esetekben emelte fel hangját. Most azonban komolyan haragudott. Gyors léptekkel mérte végig a szobát, és újra megállt a díszes íróasztal mellett, melyen már sok rendelet és proklamáci
