Garázda társaság gyűlt össze a fiatal Psalm lakásán: négy ismert bécsi aranyifjú és három könnyűvérű táncosnő. Bor és pezsgő volt bőven… A készülő bacchanália már előrevetette árnyékát. Az egyik nő a díványon hevert, válláról lecsúszott a ruha és szabadon hagyta mellét.
A másik táncosnő egy karosszékben ült, zilált vörös haja lelógott a szék aranyozott támlájára, a harmadik pedig egyszerűen a házigazda ölébe telepedett, és egymás után hajtotta fel a pezsgőspoharak tartalmát… Rajta kívül csak a báró bírta még az iramot. A többiek már alaposan becsíptek, és csak elvétve nyúltak a pohár után…
Csöngettek… Kis idő múlva belépett a báró komornyikja, és valami súgott a házigazda fülébe. Psalm olyan hirtelen kelt fel, hogy a táncosnő a szőnyegre bukott.
– Megbolondultál? – sziszegte a nő dühöse
