Hunter
Jelen
– Ideje felkelni, Szifilisz kapitány! – jelentette be a barátom / a lelkiismeretem, Knight Cole. A sportcipője orrával bökte meg a hátamat.
A sajgó izmaim alatt érzett kemény felületből ítélve arra jutottam, hogy megint a padlón aludtam el. Az ágyékom ragacsosságából és a szépen karbantartott fanszőrzetemet érő szellőből pedig tudtam, hogy olyan lyukakba dugtam a farkam a múlt éjszaka, ahova nem kellett volna, most pedig teljesen pucér voltam.
Felnyögtem, összeszorítottam a szemem, és ráfordultam egy másik, meleg, csupasz testre. Cickók. Cickókat éreztem. Formás, telt és természetes cickókat. Még mindig csukott szemmel a számba vettem az egyik mellbimbót, és lustán megszívtam.
– Kérsz kávét is a tejed mellé? – mélázott el hangosan Knight.
A kezem levándorolt a lány hasán
