VIOLETMájus 3.
A tükör előtt állok, és az arcomat tanulmányozom. Feketébe vagyok öltözve. Fekete szoknya, szandál és Finch fekete pólója, amit övvel kötöttem át a derekamon. Az arcom az enyém, de valahogy más, mint máskor. Valahogy nem olyan, mint egy gondtalan kamaszlányé, akit négy egyetemre vettek fel, jófej szülei vannak és kedves barátai, és még ott van előtte az egész élet. Ez egy szegény, magányos lány arca, akivel valami nagyon rossz történt. Vajon most már mindig ilyen marad az arcom? Mindig látni fogom rajta Finch, Eleanor, a veszteség, a bánat, a lelkifurdalás és a halál visszfényét?
De ki más mondhatná ezt meg rajtam kívül? Ki más látja ezt rajtam? Lefotózom magam a telefonommal, pózolok, és mosolyt erőltetek az arcomra. Amikor visszanézek, Violet Markey-t látom. Akár most rö
