VIOLETÁprilis 26. (másodszor)
Nem az ő vagy az apja vagy Kate vagy Decca kedvéért indulok útnak, hanem csak magamért. Mert valahogy tudom, sejtem, mit fogok találni. És talán mert tudom, hogy bármi lesz is ott, az miattam lett úgy. Végül is miattam kellett otthagynia a gardróbját. Én voltam, aki onnan kilöktem azzal, hogy beszéltem a szüleimmel, és elárultam őt. Soha nem ment volna sehová, ha én nem csinálom, amit csináltam. Mellesleg, mondom magamnak, Finch engem akart volna, csak engem mindenki közül, hogy menjek utána, bárhol van is.
Felhívom a szüleimet, és mondom, hogy dolgom van, majd később megyek. Apám még kérdezne valamit, de lerakom a telefont. A szokásos tempómnál gyorsabban vezetek. Emlékszem az útra, meg sem kell néznem a térképet. Valami kísérteties, félelmetes nyugalom szá
