VIOLETÁprilis 26.
Vasárnap, délelőtt tíz után Kate Finch jelenik meg nálunk. Úgy néz ki, mint aki hetek óta nem aludt. Amikor behívom, megrázza a fejét.
– Van róla sejtésed, hol lehet Theo?
– Már nem vagyok vele kapcsolatban egy ideje.
Bólogatni kezd.
– Oké. – Egyre csak bólogat. – Oké, rendben. Csak az van, hogy minden szombaton ad életjelet. Anyámnak vagy nekem ír e-mailt, vagy üzenetet hagy, mindig olyankor, amikor biztosan nem vesszük fel a telefont. Szóval eddig minden szombaton bejelentkezett, de tegnap nem. Ma reggel meg ez a fura e-mail jött…
Próbálom kizárni az agyamból a rám törő féltékenységet. Nekik üzent, nem nekem. Végtére is, ők a családja… Én csak én vagyok, a legfontosabb ember az életében, legalábbis egy darabig az voltam. De nem baj, értem. Továbblépett. Ahogy én i
