VIOLETÁprilis
Április ötödike húsvét vasárnapjára esik. Átautózunk az A. utcai hídon, és leereszkedünk a rézsűn a kiszáradt folyómederhez, hogy virágot helyezzünk el ott, ahol Eleanor meghalt.
Félig a talajba van süllyesztve egy rendszámtábla – hirtelen ismerősnek tűnik –, körülötte szabályos kis virágoskert. Finch!
Hirtelen jéghideggé válik a testem, és nem csak a hűvösen nyirkos levegőtől. Eltelt egy év. A szüleim ugyan nem nagyon szólalnak meg, ahogy itt állunk, de hát itt vagyunk, túléltük.
Hazafelé menet azon gondolkozom, mikor járhatott erre Finch. Mikor találta meg a rendszámtáblát, és mikor ment vissza a helyszínre? Várom, hogy a szüleim kérdezzenek a kiskertről, vagy legalább beszéljenek Eleanorról, mondják ki a nevét legalább ma.
Nem teszik, így hát én szólalok meg:
– Én ak
