A SZERZŐ UTÓSZAVA
Negyven másodpercenként meghal valaki a világon, mert öngyilkos lesz. Negyven másodpercenként marad utána legalább egyvalaki, akinek meg kell küzdenie a gyásszal, a veszteséggel.
Jóval a születésem előtt a dédapám abba halt bele, hogy meglőtte saját magát. A legidősebb unoka, a nagyapám, akkor volt tizenhárom éves. Senki sem tudta, hogy szándékosan tette-e, vagy véletlen baleset volt. Lévén, hogy egy déli kisvárosban éltek, a történteket sohasem beszélte ki magából se a nagyapám, se az anyja, se a testvérei, de ez a haláleset generációkon át rányomta a bélyegét a családunkra.
Sok-sok évvel ezelőtt volt egy fiú, akit ismertem, szerettem, és ez a fiú végzett magával. Én találtam rá. Ez a dolog olyan szörnyű volt, hogy senkivel sem akartam róla beszélni, még a hozzám l
