VIOLETTavaszi szünet
Dél van, a New York-i Egyetem campusán vagyunk.
Anyám ezt mondja:
– Apád is örül, meg én is, hogy veled lehetünk egy kicsit, drágám. Olyan jó mindannyiunknak egy kicsit elszabadulni. – Mármint otthonról, így gondolja, de szerintem inkább arra céloz, hogy elszabadultam Finch vonzáskörzetéből.
Nálam van a felfedezős-vándorlós füzet, hogy leírjak mindent az épületekről, a történelemről és bármiről, amit később megoszthatok vele. A szüleim azt tárgyalják, hogyan jelentkezhetek át jövő tavasszal ide a suliból – bármelyikből –, ahová ősztől menni akarok.
Engem inkább az aggaszt, hogy miért nem válaszolt még Finch az utóbbi három SMS-emre. Vajon ez akkor is így lesz, ha jövőre New Yorkban vagy bárhol másutt leszek? Kínkeservvel megpróbálok az egyetemre, az itteni életre
