FINCHAz Ébrenlét 64. napja
A tavaszi szünet utolsó napján megint havazik, és egy jó órára minden kifehéredik. A reggelt anyámmal töltöm. Aztán Deccának segítek hóembert építeni a kertben, ami félig hó, félig inkább sárember. Aztán elsétálok vele hatutcányira, a dombra, ami a régi iskolám mögött van, és szánkózunk. Versenyzünk, és mindig Decca győz, mert ettől boldog.
Hazafelé ezt mondja:
– Nem ajánlom, hogy nyerni hagyjál!
– Soha nem tenném! – mondom neki, és átfogom a vállát. Nem húzódik el.
– Nem akarok apához menni – mondja.
– Én sem. De tudod, hogy valahol mélyen ez fontos neki, még akkor is, ha nem mutatja. – Ezt annak idején anyám mondta nekem, de hányszor… Én nem nagyon hiszek ebben, de talán Decca igen. Akármilyen kemény kis csaj, azért ő is hinni akar valamiben.
Délután eli
