VIOLETMég 133 nap
Este hat óra, a nappalinkban. A szüleimmel szemben ülök, akik ráncolják a homlokukat, és nem túl vidámak. Úgy tűnik, Wertz igazgató felhívta őket, és jelentette, hogy nem mentem vissza a harmadik órára, és nem jelentem meg se a negyediken, se az ötödiken, se a hatodikon, se a hetediken.
Apám még mindig abban az öltönyben van, amiben hazajött a munkából. Ő viszi a szót.
– Hol voltál?
– Gyakorlatilag a sulival szemközt, az út túloldalán.
– Az út túloldalán, de hol?
– A folyónál.
– Mi a fészkes fenét kerestél a folyónál, amikor tél van?!
Anyám rászól a maga nyugodt, hűvös modorában:
– De James…
– Tűzriadó volt, ki kellett mennünk, és Finch mondta, hogy megmutat nekem egy ritka ázsiai darufajtát…
– Finch…?
– A fiú, akivel a földrajzprojektet csináltuk. Találkoztat
