VIOLETSzombat
Másnap reggel, amikor lemegyek a földszintre, Theodore Finchet az étkezőasztalunknál találom, a szüleimmel együtt. Piros sapkáját a széke háttámlájára függesztette, és éppen narancslét iszik. A tányérja üres. Az ajka sebes, és az arcán is van egy véraláfutás.
– Jobban nézel ki a szemüveg nélkül – mondja.
– Mit csinálsz itt? – bámulok rá meg a szüleimre.
– Reggelizem. Ez a nap legfontosabb étkezése. De valójában azért jöttem, hogy megmagyarázzam a tegnapot. Mondtam a szüleidnek, hogy az én ötletem volt, és hogy te nem akartál lógni a suliból. És hogy meg akartál óvni a bajtól, mert megpróbáltál rábeszélni, hogy menjek vissza. – Finch kivesz a tálból egy kis gyümölcsöt meg egy gofrit.
Apám hozzáteszi:
– És lefektettünk néhány alapszabályt is a projektmunkátokkal kapcsolat
