FINCHAznap
Violet oxigén, szén, hidrogén, nitrogén, kalcium és foszfor. Ugyanazokból az elemekből áll, mint mindannyian, de mégis több ennél. Azt kell higgyem, hogy olyan is van benne, ami másban nincs, ami mindenki mástól megkülönbözteti. Egy pillanatra rám tör a pánik: mi lesz, ha az egyik ilyen véletlenül elromlik vagy megsemmisül?! Ezt a gondolatot kiűzöm az agyamból, és csak a bőre tapintására koncentrálok, míg végül már nem molekulákra gondolok, hanem csak Violetre.
A dalok egymás után jönnek a lemezjátszóról, én mégis egy újat hallok a fejemben, ami éppen most jön létre a fejemben:
A te műved, hogy szeretlek…
Ezt a sort ismételgetem magamban, miközben álló helyzetből fekvőbe kerülünk az ágyon.
A te műved, hogy szeretlek…
A te műved, hogy szeretlek…
A te műved, hogy szeretlek…
