VIOLET151 nap érettségiig
Fél négykor az iskola parkolójában.
A napon állok, és a szemem a kezemmel árnyékolom. Először nem is látom. Talán elment, nem várt meg. Vagy rossz ajtón jöttem ki. A város kicsi, de ez a suli nagy. Több mint kétezren járunk ide, mert sok kilométeres körzetben ez az egyetlen középiskola. Finch lehet akár a túloldalon is.
A bringám kormányába kapaszkodva állok, ami régi, narancssárga és tízsebességes. Eleanortól örököltem. Leroy-nak hívta, mert szerette ezt mondani a szüleinknek: „Tekertem egy jót Leroy-jal”, vagy: „Kimegyek kicsit tekerni Leroy-jal”.
Brenda Shank-Kravitz masíroz el mellettem, mint egy élénk rózsaszín viharfelhő. Charlie Donahue kacsázik mögötte.
– Ott van – mondja Brenda, s int a fejével, majd rám emeli kék körmű mutatóujját. – Ha összetöröd a
