VIOLET146-147 nap a szabadságig
Másnap reggel, otthon. Kilépek a házból, és ott találom Finchet az előkert gyepén. Ott fekszik, lehunyt szemmel, fekete bakancsos lába keresztbe téve bokánál. A bringája mellette fekszik, félig lelóg az úttestre.
Megrúgom a cipője talpát.
– Egész éjjel itt voltál?
Kinyitja a szemét.
– Szóval tudod, hogy itt voltam. Nehéz megmondani, mennyi idő telik el, amikor az embert levegőnek nézik, ráadásul a jeges északi sarki hidegben… – Feláll, vállára dobja a hátizsákját, és felemeli a földről a bringát. – Volt még újabb lidérces álom?
– Nem volt.
Amíg előkotrom Leroy-t a garázsból, ő fel-le kerekezik a kocsibehajtónkon.
– Akkor mi lesz a célpontunk?
– A suli.
– Úgy értem, holnap, amikor túrázni megyünk. Hacsak nincs valami nagy terved holnapra.
Úgy mondj
