FINCH15. nap (még mindig)
Violeték háza felé menet sírfeliratokat találok ki azoknak, akiket ismerünk: Amanda Monknak (Olyan sekélyes voltam, mint a Whitewater Riverből kiágazó patak kiszáradt medre.), Roamernak (Az volt a tervem, hogy a világ legnagyobb seggfeje legyek – és sikerült!), Mr. Blacknek (A következő életemben pihenést, gyerekmentes helyet és normális fizetést szeretnék.)
Violet csöndben hallgat, de tudom, hogy figyel rám, ami logikus, hiszen nincs más vele, csak én.
– És a tied miről szólna, Ultraviola?
– Nem is tudom. – Félrebillenti a fejét, és úgy bámul ki az ablakon valami távoli pontra, mintha ott lenne a válasz. – És a tied…? – kérdez vissza olyan hangon, mint aki lélekben valahol másutt jár.
Ez könnyű kérdés, gondolkodnom sem kell rajta.
– Theodore Finch, aki a Na
