VIOLET145 nap a felszabadulásig
Finch kihagyja a lehajtót, ezért megfordul az autópálya közepén, a füvön, és most az ellenkező irányba haladunk. Aztán idővel lemegyünk egy néptelen kis helyi útra.
Pár kilométernyit haladunk így, miközben Finch feltekeri a zenét a rádión, és hangosan énekel. A kormánykeréken veri a taktust, aztán egyszer csak egy kis városban vagyunk, aminek a főutcáját csak egy mellékutca keresztezi, és már vége is van. Finch a műszerfalra hajolva kémlel kifelé.
– Látsz valahol utcatáblát?
– Ott van egy tábla, „templom”, ez van rajta.
– Ó, remek. Szuper. – Befordul, és egy háztömbnyire megáll a járdánál. – Megérkeztünk. – Kiszáll, odajön az én oldalamhoz, kinyitja a kocsiajtót, és a kezét nyújtja. Egy régi gyárféleség felé sétálunk, ami teljesen elhagyatottnak látszik
