Már nem figyelek rá, mert Brenda válla fölött meglátom őt – mármint Violetet. Már érzem, hogy elvesztem, ami rám jellemző (Suze Haines, Laila Collman, Annalise Lemke és a három Briana: Briana Harley, Briana Bailey és Briana Boudreau…). És mindez csak azért, mert rám mosolygott. Bár az nem volt akármilyen mosoly. Igazi, szívből jövő, ami manapság ritka. Különösen olyan fickóra ragyog nehezen, akit Lökött Theodore-nak hívnak Aberrációfalváról.
Bren megfordul, hogy lássa, mit nézek. Fejcsóválva néz vissza rám olyan kaján félmosollyal, hogy beleborzongok.
– Te jó ég! Ti, pasik egytől egyig ugyanolyanok vagytok.
Hazaérve anyámat a konyhában találom. Telefonál, közben felolvasztja az egyik mélyhűtött, házi tepsis kaját abból a húsos-zöldséges fajtából, amit Kate minden hét elején előre megcsi
