HUSZADIK FEJEZETDAMIAN
A klub előtt óriási sor állt. Nem túlzok, a sor kibaszott hosszú volt, aminek következtében el is ment a kedvem az egész helytől és a bulizástól. Peter valószínűleg látta rajtam, hogy rosszul lettem, és amint kiszálltunk az autóból, gyorsan megnyugtatott mindenkit.
– Menjünk előre, ismerem az egyik biztonságit, aki be fog engedni minket!
– Egy kisebb vagyont is hajlandó lennék fizetni érte, hogy ne fagyjon le a tököm a várakozásban – jegyeztem meg, mire nevetni kezdtek a körülöttem lévők.
Peter nem hazudott, mert körülbelül két percen belül bent voltunk az épületben. Elismerően elhúztam a szám, mert ez rekordidőnek számított. Ha szavakkal kellene jellemeznem a helyet, csak annyit mondanék, hogy sivár, ipari és apokaliptikus. Mintha eltévedtünk volna egy raktárépü
