Enyém a végszó

ELSŐ FEJEZETDAMIAN Kivettem két üveg hideg sört a hűtőből, és kiléptem vele a jacht fedélzetére. Az ügynököm – aki egyben a jóbarátom is – a fedélzet végében állt, és telefonált. Felemeltem a kezemben lévő gyöngyöző italt, jelezve vele, hogy az egyiket neki szántam. Felém biccentett a fejével, majd ráncolni kezdte a szemöldökét, és hosszasan magyarázni kezdett a vonal túlsó felén lévőnek. Levágódtam az ülőalkalmatosságra, és a háttámlának dőlve hagytam, hogy a nap az arcomat érje. Rövid időn belül elérjük Jamaica partjait, és őszintén szólva már alig várom, hogy stabil talaj legyen a lábam alatt. Már lassan négy hete, hogy a szigetre utaztam, és Liam pedig ma végre meglátogatott. Persze tudom, hogy valójában csak az alattunk száguldó katamarán érdekelte, mert alighogy üdvözöltük egymást, Alexiáról érdeklődött. Így hívták a vitorlás jachtot, amit nem kereszteltem át, mert tetszett nekem az a fantázianév, amit a Campers & Nicolsons vállalat adott neki. Nem egy olyan jacht, amire felkapják az emberek a fejüket, mert alig 30 méter hosszú, és viszonylag egyszerű a berendezése. Viszont időtlen kialakítású, kényelmes, és kivételes sebességű. Tökéletes partner a szelek kiaknázásához, miközben a csillogó, kék hullámokat hódíthatom meg vele úgy, hogy észrevétlen vagyok a fedélzetén. Szerettem kormányozni, de most nem azért jöttünk a vízre, hogy a szenvedélyemnek hódoljak, hanem hogy kikapcsolódjunk, és megmártózzunk a Karib-tengerben. Ezért adtam át az irányítást a személyzet egyik tagjának. – Valami gond van? – kérdeztem a mellém lehuppanó Liamtől, mert nagyot sóhajtott, mielőtt lezúdított a torkán egy fél üveg hideg sört. Megtörölte a száját a felkarjába, majd rám nézett. – A húgom nagy szarban van – mondta. – Most hívott a rendezője, hogy ki fogja tenni a projektből, ha nem szedi össze magát. Értetlenül néztem rá. – Mi baja van Ashley-vel? Válasz előtt újra meghúzta az üveget. – Nincs összhangban a partnerével. – Idegesen lecsapta a sörét az asztalra, és folytatta. – Nincs semmi kémia köztük, és a srácot már lapátra is tették. – Úgy láttam rajta, hogy tényleg aggódik, és biztos voltam benne, hogy nem alaptalanul. – Leszerződtetnek a fickó helyett valaki mást, de ha azzal sem lesz jó, szemrebbenés nélkül kiteszik a húgomat is. – Megtehetik? Jelentőségteljesen rám nézett. Ebből tudtam is a választ: meg. Mély levegővétel után folytatta: – Az ütemterv szerint már több mint a film felét leforgatták, és eddig minden gond nélkül ment. Tudod, hogy Ashley jó színésznő, de most valami nem stimmel vele. – Rápillantott a telefonja kijelzőjére, majd folytatta: – Természetesen nem érem el, ki van kapcsolva. Pedig kurvára érdekelne, hogy mi a büdös francért teszi tönkre a karrierjét. – Biztos túllihegik a dolgot – próbáltam megnyugtatni. – Melyik stúdiónál van? Liam a szemét forgatta. – Annál. Rögtön tudtam, melyikre céloz. Csakis a PieceOfMind filmgyártó vállalat lehet az, aminek a nevét nem akarta kimondani. Mintha valami szitokszó lenne, pedig nagyot kaszáltunk a közös munka során. – Nem konkrétan náluk, az egyik leányvállalatuk készíti ezt a filmet. Egyébként egész jó a forgatókönyv, és ha mindenki tudná a dolgát, biztos befutónak mondanám. Ráadásul Mark Reeves a producere, ami elég árulkodó, mert köztudott, hogy ő csak biztos dolgokba fektet be. Bólogattam az elhangzottakra. De nemcsak az említett producer, hanem Liam is különös érzékkel bírt a jó filmek kiválasztásában. Sosem hagyta, hogy olyan munkát vállaljak el, amit középszerűnek ítélt meg. Mindig azt mondta, hogy annak ára van. Mert a hírnevemmel fizetek, ha egy rossz döntést hozok. Igaz, mára már vagyok olyan helyzetben, hogy válogathassak, de ő a pályafutásom kezdetén sem hagyta, hogy pusztán a szereplési vágyam miatt, rangon aluli produkciókban lépjek fel. Hiszen amióta színészetre adtam a fejem, ő mellettem állt és segített. Nem is bíznám másra ezt a munkát, mert kiváló szakember, és még annál is jobb barát. – Ki a rendező? – érdeklődtem tovább Ashley filmjével kapcsolatban. – Jim Emerson. Elismerően bólintottam, és meghúztam én is a sörömet. Még nem dolgoztam együtt vele, de számos kiváló filmet vitt vászonra. – Műfaj? – faggatóztam tovább. – Krimi, némi erotikus szállal – válaszolta, majd kajánul rám vigyorgott. – Miért, érdekel a dolog? Nem feleltem rögtön. Igazából nem érdekelt volna, de most Ashley-ről volt szó. És valamiért azt éreztem, hogy segítenem kell neki. – Felejtsd el! – vonta el rólam Liam a tekintetét, és a távolba meredt. – Szar a gázsi. Elég alacsony költségvetésű a film. – Pontosan tudod, hogy ez nem állít meg, ha kell egy szerep. Fintorgott egyet, és egy „ahával” helyeselt, majd gyorsan hozzátette: – Ahogy egy exbarátnő és egy jobbegyenes sem. – Menj a faszba! – szóltam idegesen, majd levágtam az üveget az asztalra. – Nálad van a forgatókönyv? Bólintott. – Átfutom, és meglátjuk. A telefonját nyomkodta, és pár másodperc múlva rám nézett. – Átküldtem. És őszintén megmondom, erről nem áll szándékomban lebeszélni téged. Kellesz a húgomnak, és a stúdió is odalesz, ha megtudják, hogy érdeklődsz a szerep iránt. Nem terveztem már munkát vállalni ebben az évben. Kimerítő időszak állt mögöttem, amit igyekeztem kipihenni, és a filmezéssel kapcsolatos dolgokat egy időre elfelejteni. Ezért is utaztam ide. Ez a hely volt az én menedékem. Itt egy voltam a többi ember között. Láthatatlan és ismeretlen. A pezsgő élet után szükségem volt a csendre és a magányra. Estére már átnéztem az említett forgatókönyvet, és megbizonyosodtam róla, hogy miért bíztak a sikerében. Nagyon jó történet, teletűzdelve meglepő fordulatokkal. Az a karakter, akinek a megszemélyesítését készültem elvállalni, elég rövid játékidőt kapott. Viszont annál érdekesebb jellem, és kulcsfontosságú a történet alakulásában. Ahogy haladtam az olvasással, egyre inkább azt éreztem, hogy akarom ezt a szerepet. Amikor lelépcsőztem a földszintre, láttam, hogy Liam a konyhában ül, és a felségével vacsorázik. Csatlakoztam hozzájuk, és közben odaszóltam neki: – Intézz el mindent, érdekel a dolog!