TIZEDIK FEJEZETASHLEY
– Ash! – hallottam félálomban, ahogy a nevemen szólítanak. Nehezemre esett megmozdulni, és amint megtettem, meg is bántam, mert a fejembe azonnal belehasított a fájdalom. Nem csodálkoztam rajta. Mennyit is ittam tegnap? És hányfélét?
Próbáltam a szememet kinyitni, de az álom ismét magával akart rántani.
– Ash! – szólt újra Damian.
– Hagyjál… – nyögtem.
– Főztem kávét – mondta, s abban a pillanatban meg is éreztem az illatát, mintha az orrom előtt húzták volna el a bögrét. Egy másodperc alatt kipattant a szemem, és gyorsan felültem. Damian mosolyogva nézett rám az ágy széléről.
– Látom, ez még mindig beválik – jegyezte meg elégedetten.
Néha idegesítően magabiztos tudott lenni.
– Jó reggelt! – üdvözölt.
– Nem nevezném annak – sóhajtottam, és a fejemet fogtam, h
