TIZENKETTEDIK FEJEZETASHLEY
– Csapó! – kiáltotta a rendezőasszisztens.
– Tessék! – mutatott ránk Jim, és az ablakhoz léptem, hogy hosszan beszívjam a levegőt. Kibámultam az üvegen, és tudtam, hogy Damian két másodpercen belül mögém fog lépni. Lassan átkarolt, és ő is kinézett a vállam felett. Már a szerepünkben voltunk.
– „Most is látnak minket?” – kérdezte, mire bátortalanul bólogattam. – „Ki vagy te?” – súgta a fülembe gúnyosan, majd egy határozott mozdulattal az üveghez nyomott. A fél arcom odapréselődött az ablakhoz, miközben mindkét karomat hátrafeszítette. A kiszolgáltatott helyzetemen az sem segített, hogy a lábaim közé lépett, és széjjelebb rúgta azokat. Terpeszállásban, ledermedve a félelemtől vártam, hogy mit fog tenni velem.
A másodlagos kamerával közelről követték Damian ke
