Carter
– Már sokkal korábban meg kellett volna basznom téged!
Emlékszem, az első napon hogyan sikoltozott és könyörgött, hogy engedjem szabadon. Gyűlöltem, és ő is engem.
Hiába szorítom erősen a torkát, hiába szikrázik végig az érintésem a testén, erőnek erejével megrázza a fejét, és közben végig a szemembe néz.
– Nem – suttogja, és a faszom még keményebbé válik, azért könyörögve, hogy büntessem meg az akaratommal dacoló nőt, aki folytatja –, ennek így kellett történnie.
Zihálva kapkod levegő után, becsukja a szemét és ívben megfeszül az ölemben ülő teste. Teljesen ki van szolgáltatva nekem, és most az enyém lehet durcás ajka is.
Az egész nő. Minden porcikája az enyém, és ezzel ő is tisztában van.
Az enyém.
