Lydia
Ráhajolok Rhysra és megcsókolom. Férfi- és bőrillata van. Vagy talán a bőrkanapé zavar be, amin most éppen hentergünk. Mert most ilyen lány vagyok. Egy lány, aki egy bár hátsó részében, egy kanapén hetyeg. Hogy őszinte legyek, eléggé tetszik ez a fajta fejlődési irány. A lényeg az, hogy tetszik Rhys illata, jólesik az érintése, és nincs miért tagadni: nagyon, nagyon jól néz ki.
És milyen kedves! Még a felsőmet se próbálta meg levenni, amit pedig simán engednék neki. Gondolom, nem akarja elsietni. Lehet, hogy nekem kellene levennem? Talán. De mi van, ha lehámozom magamról, ő meg azt mondja, ó, Lydia, engem csak csók szinten érdekelsz, a pólólevétel már nem izgat?
Az borzalmas lenne. A legrémesebb.
A csókolózás viszont biztosan belefér, szóval inkább nem rontom el. Ujjam felkúszik
