Mit akart most anyuka tőle? Sanyi nem tűnődött a hatalmak akaratán, akik megnyitották vagy elzárták előle a kerítés lyukát. Ha tehette, megszökött előlük, de ha visszaparancsolták a konyhába, odalapult az asztallábhoz, nézte az anyját, kárpótlást keresett egy-egy üres gyufaskatulyában, s örült, ha valami megbízással az udvarra küldték, s kinnmaradhatott a következő hívásig. Zsófi nem értette ezt az engedetlenséget. Egy idő óta mindent megtett a fiáért. „Ő az én mindenem; én már csak ő érte élek”, mondogatta magában; így űzte el magától a kellemetlen gondolatokat s a nappali álmok kísértését. Ha a gyerek nem volt mellette, mulatságos ötletei támadtak, gyerekkori játékai jutottak az eszébe; bilickézni tanította a fiát, kerekecskét, gombocskát játszott vele, és Kiszelánét is befogták „hol a g
