Végre sikerült elaludnia. Nem emlékezett pontosan, mikor is lépte át az álom mezsgyéjét. Volt egy időszak, amikor a gondolatai egyre zavarosabbá váltak, aztán az ágy fejrésze egyszer csak felfénylett, a mennyezet pedig szelíd nappali fénybe borult. Az órájára pillantott.
Órák teltek el. A háztartást vezető robotok úgy döntöttek, ideje felkelnie, és megtették a megfelelő lépéseket.
Arra gondolt, vajon Daneel ébren van-e, de rögtön rá is jött, mennyire észszerűtlen a gondolat. Daneel nem tudott aludni. Eltűnődött, vajon a szerepe részeként az alvást is mímeli-e. Talán le is vetkőzött és pizsamába bújt?
Mintegy varázsszóra, belépett Daneel.
– Jó reggelt, Elijah társam!
A robot teljesen fel volt öltözve, az arcán tökéletes nyugalom látszott.
– Jól aludt? – kérdezte Baley-től.
– Igen – f
