– Tudja, csak nézésről volt szó – magyarázta Gladia bűnbánóan. Magára tekert valamit, ami szabadon hagyta a vállát és a karját. Az egyik lába továbbra is kilátszott combközépig, de Baley, aki eddigre felocsúdott, és úgy érezte, bolondot csinált magából, sztoikus nyugalommal nem vett tudomást róla.
– Csak a meglepetés miatt történt, Delmarre asszony…
– Ó, kérem, szólítson Gladiának. Persze csak ha… ha ez nem ellenkezik a szokásaikkal.
– Akkor Gladia. Rendben. Csak biztosítani szeretném, hogy nem találtam benne semmi visszataszítót. Remélem, ért engem. Csak meglepődtem.
Az is épp elég, hogy ilyen ostobán viselkedett, gondolta, nem kell, hogy szegény lány azt higgye, kellemetlen volt számára a látvány. Ami azt illeti, meglehetősen… meglehetősen…
Nem találta a megfelelő kifejezést, de azt
