Neki azonban sikerült leküzdenie a vágyat, hogy futásnak eredjen, és visszameneküljön a zárt épület biztonságába.
Úgy tízlépésnyire lemaradva követte Klorissát. Amikor elhaladt egy fa mellett, óvatosan kinyújtotta a kezét, hogy megérintse. A kérget keménynek és durvának érezte. A feje fölött levelek susogtak, de nem pillantott fel, hogy megnézze őket. Élő fa!
– Hogy érzi magát? – kiáltott hátra Klorissa.
– Rendben vagyok.
– Innét láthat egy csapat kölyköt – mondta a nő. – Éppen játszanak valamit. A játékokat a robotok szervezik, és ők gondoskodnak arról is, hogy a kis állatok nem rúgják ki egymás szemét. Tudja, a személyes jelenlét ilyesmivel jár.
Baley lassan felemelte a fejét, követte a szemével a járda betonját egészen odáig, ahol a fű kezdődött, majd onnét tovább, le a domboldalon
