A nő felnevetett.
Egyre jobban belelovallta magát, míg végül már levegő után kapkodott, és kövérkés arca lilába fordult. Nekitámaszkodott a falnak, és megpróbálta visszanyerni az önuralmát.
– Ne, ne jöjjön közelebb! – kérlelte. – Jól vagyok!
– Ennyire humorosnak találja a lehetőséget? – kérdezte Baley komoran.
A nő megpróbált válaszolni, de megint kirobbant belőle a nevetés. Aztán nagy nehezen, suttogva kinyögte:
– Jaj, maga igazi földlakó! Hogy lehettem volna én?
– Jól ismerte – mondta Baley. – Ismerte a szokásait. Kitervelhette.
– És azt hiszi, láttam egyszer is? Hogy elég közel juthattam hozzá, hogy fejbe vágjam valamivel? Magának fogalma sincs az egészről, Baley.
Baley érezte, hogy az arcába szökik a vér.
– Ugyan miért ne juthatott volna elég közel hozzá, hölgyem? Hiszen volt
