1
931 Words
1
A FELSŐBBRENDŰSÉGI TUDATNAK van egy jellegzetes bűze. Orrfacsaró és kegyetlen. Szinte brutális.
Teddy már messziről megérzi.
A szag James Warddal együtt ront be az ajtón. A pórusaiból árad, az öltönyét, kifényesített cipőjét és túlzóan fehér fogsorát is beszennyezi.
– Elnézését kérem a késésért – mondja James, és kezet nyújt.
– Semmi gond – feleli Teddy. – Nem lehet mindenki pontos.
James arcáról eltűnik a mosoly.
– Néha közbejön valami.
– Hogyne.
James leül az egyik padba. Teddy mindig a szülők mellé szokott ülni, de most a tanári asztalnál foglal helyet. Kissé elfordította a székét, hogy James jól lássa a falon lógó elismerést. A múlt héten kapta meg az Év tanára díjat.
– Azt mondta, hogy Zachről akar beszélni – vág bele.
– Igen, a félévi házi dolgozatáról.
Zach dolgozata Daisy Buchanan A nagy Gatsbyből. Vajon megérte? címmel Teddy asztalán hever az értékelőtáblázattal együtt. A tanár felpillant Jamesre, akinek nem változik az arckifejezése.
– Érdekes témaválasztás.
– Négyes fölét adott rá.
– Így igaz.
James halvány mosolyra húzza a száját.
– Nézze, Teddy! – Nem Mr. Crutchernek szólítja, ahogy mindenki más, még csak nem is Theodore-nak, hanem a becenevén, mintha barátok lennének. – Maga is tudja, hogy a harmadikos jegyek nagyon fontosak a továbbtanulás szempontjából.
– Igen, tudom.
– Zach színjeles tanuló.
– Igen, ezt is tudom.
– Elolvastam a dolgozatot – folytatja James, és hátradől a széken, mint aki hosszas vitára készül. – Véleményem szerint remekül meg van írva, és rendkívül kreatív. Zach sok munkát fektetett abba, hogy eredeti témát találjon. Új szemszögből akart bemutatni egy könyvet, amit már ad infinitum kielemeztek.
Ad infinitum. A kifejezés ott hintázott a levegőben.
– Ez mind igaz.
– Mégis négyes fölére osztályozta.
– Zach egy jó dolgozatot adott le. A jó dolgozatokra négyest adunk, a kiválóakra adunk ötöst. – Felemeli a táblázatot, és James felé nyújtja. – Itt részletesen szerepelnek az értékelés szempontjai. Nyelvhelyesség, felépítés, helyesírás… Nézze meg!
Jamesnek fel kell állnia, hogy elvegye a lapot, amin Teddy magában elmosolyodik. Karba teszi a kezét, és figyel.
James olvas, és megrezdül a telefonja. Jelzi a tanárnak, hogy várjon, azután feláll, és kisétál a tanteremből, hogy fogadja a hívást.
Teddy egyedül marad, és az elpazarolt idején gondolkodik.
James kérte a találkozót, és a kései időponthoz is ő ragaszkodott. Teddynek ezt le kell nyelnie a szülőktől, ad infinitum.
A telefonjára néz, és számolja a perceket. Azon gondolkodik, vajon mit tenne James, ha felállna, elsétálna mellette, és távozna.
De sajnos ezt nem teheti meg.
Ha kisétál, akkor James felhívja az igazgatót, és panaszt tesz. Azután az igazgató felhívja Crutchert, és emlékezteti arra, hogy a szülők adják a pénzt a fenntartásra, az ő fizetését is beleértve. A Belmont egy magániskola.
Persze nem rúgnák ki. Végtére is hat hónappal ezelőtt nevezték az Év tanára díjra. Mindenesetre kellemetlen helyzetbe kerülne, amire most nincs szüksége.
Ezért aztán marad, számolja a perceket, és a falat bámulja.
A tanterem rendezett és puritán. Zach dolgozatát, egy tollat és egy laptopot leszámítva Teddy asztala üres. A helyiséget nem díszítik gondolatébresztő feliratok, még egy naptár sincs kifüggesztve. Csak az elismerése a tanári asztal mögött.
A Belmont Akadémia régi iskola sötét falambériával, tömör ajtókkal, még az eredeti parkettával. Az ajtók melletti tárolórekeszek az egyedüli újítás, a diákoknak ott kell tartaniuk a telefonjukat óra alatt. Teddy harcolta ki ezeket az iskolavezetésnél, és most már minden kollégája hálás érte.
Azelőtt a tanulók óra közben is a telefonjukat nyomkodták, Teddy néhány éve földhöz is vágta az egyik diákja mobilját, ami drága lecke volt.
Öt perc telt el azóta, hogy James kisétált. A tanár a körömágyát piszkálta. A gimnáziumban vette fel ezt a szokást, később abbahagyta, de néhány évvel ezelőtt újrakezdte. Gyűlöli magát érte, de képtelen tőle megszabadulni.
Az idő csak telik.
Ha minden ilyen várakozással töltött percért egy dollárt kapott volna, már nem kellene tanítania. Egyáltalán nem is kéne dolgoznia.
Tizenegy perc telik el, mire James visszatér a terembe.
– Elnézést kérek! Fontos hívás volt.
– Semmi gond – feleli Teddy. – Sokan képtelenek kikapcsolni a telefonjukat.
– Néha nem tehetjük meg.
– Hogyne.
James visszaül a padba.
– Azt hiszem, az lesz a legegyszerűbb, ha egyenesen megkérdezem: Tehetünk valamit Zach dolgozatával?
– Úgy érti, Mr. Ward, hogy hajlandó vagyok-e ötöst adni rá?
– Nos, szerintem ötöst érdemel. Esetleg ötös alát, de négyest semmiképp.
– Igen, megértem – feleli Teddy. – És a Zach jövőjéért érzett aggodalmát is. Ugyanakkor el tudja képzelni, mi történne, ha jobb jegyet adnék? Beláthatja, hogy ez rendkívül igazságtalan lenne a többi diákkal és az iskolával szemben is. Ha a szülők véleményére alapoznánk az osztályzatokat a sajátunk helyett, hogyan lehetnénk biztosak abban, hogy elvégeztük a munkánkat? Miből tudnánk megállapítani, hogy a diákjaink elsajátították-e az anyagot, és haladnak-e a tanulmányaikkal? Márpedig pontosan ez a Belmont alapelve. – Tart egy kis szünetet, és elégedetten szemléli James döbbent arckifejezését. Már nem olyan arrogáns. – Éppen ezért nem adok jobb jegyet a fiának, és nem fogom veszélybe sodorni az iskola jó hírét.
A csöndet csak a falióra percmutatója töri meg, ami hangosan kattan.
James megköszörüli a torkát.
– Bocsánatot kérek! Nem így értettem.
– Nem történt semmi.
De James még nem végzett. A szülők már csak ilyenek.
– Talán Zach kaphatna újabb feladatot. Elolvashatna még egy könyvet, és arról is írhatna dolgozatot.
Teddy a kezére mered, és gondolkodik. A jobb mutatóujján már felrepedezett a körömágy, pedig még csak félévnél járnak.
– Talán – mondja végül. – Fontolóra veszem.
– Csak ennyit kérek. És hálás vagyok érte. Zach is.
A gyerek egy öntelt hólyag, aki a világon semmiért nem hálás. Ezért nem kapott ötöst.
A dolgozat jó. Igazság szerint kurva jó. És ha Zach normálisabb lenne, akkor jobb jegyet kapott volna.
- Writer
