2
MÁR CSAK TEDDY ÖREG SAABJA áll a parkolóban. Mindenki elment, a sportolókat és a többi tanárt is beleértve. Ma este ő az utolsó. Kinyitja az ajtót kulccsal – az autóban nincsenek elektromos kütyük –, és az aktatáskáját a hátsó ülésre teszi.
– Mr. Crutcher!
A tanár összerezzen. Egy másodperccel korábban még üres volt a parkoló, most viszont egy nő áll a háta mögött.
– Elnézést! Nem akartam megijeszteni – mondja.
Magas, formás, sötét haja az álláig ér, és a száját szilvaszínűre festette. Egyszerű kék ruhát és magas sarkú cipőt visel, a táskájáról ordít, hogy drága volt. Teddy jól ismeri ezt a típust.
– Miben segíthetek? – kérdezi.
– Pamela Ward vagyok, Zach édesanyja.
– Ó, jó estét! – Teddy kihúzza magát. – Azt hiszem, még nem találkoztunk.
– Nem, még nem.
A nő odalép, kezet nyújt, és a férfi orrát megcsapja az illata. Gardénia.
– Sajnos elkerülték egymást a férjével – mondja a tanár kézfogás közben. – Úgy húsz perce ment el.
– Tudom. Beszéltem vele.
– Igen, már…
– Sajnálom, hogy nem tudtam részt venni a megbeszélésen. Azért jöttem, mert meg akartam győződni arról, hogy sikerült-e mindent elintézni.
Az asszony egyenesen Crutcher szemébe néz. Nem fél tőle, és az sem zavarja, hogy kettesben vannak egy sötét parkolóban.
– Elintézni? – kérdez vissza a tanár.
– Maga azt teszi, ami a legjobb a fiam számára. – Nem kérdés, hanem kijelentés.
– Természetesen. Én mindig a diákjaim érdekeit tartom szem előtt.
– Köszönöm. Hálás vagyok érte – feleli Pamela. – További kellemes estét!
– Önnek is! Örülök, hogy megismertem.
Az asszony bólint, azután sarkon fordul, és távozik.
Teddy megpillantja az autóját. A parkoló túlsó végében áll. A fekete terepjárót szinte elnyeli a sötétség, a nővel együtt.
Beül, és a tükörben végignézi, ahogy Zach anyja elhajt.
Még sohasem találkozott a gyerek szüleivel, ami meglehetősen szokatlan egy harmadéves diáknál. A tanárnak fontos az összes tanácsadáson, szülői értekezleten, jótékonysági rendezvényen és sporteseményen – legalábbis a nagyobb meccseken – való részvétel. Teddy Crutchert mindenki ismeri, és a többség a feleségével, Allisonnal is találkozott már.
Meglepődött, amikor James Ward e-mailben találkozót kért tőle. Rákeresett a neten, és megtudta, hogy pénzügyi területen dolgozik, ami nem meglepő, mert a belmontos szülők fele ilyen. Ettől valamivel érdektelenebbé, hétköznapibbá és könnyebben kezelhetővé változott a szemében.
Ma este többet megtudott a Ward házaspárról, bár ennek csak akkor van jelentősége, ha előnyt tud kovácsolni belőle.
* * *
AZ UTCA FELŐL Teddy háza elhagyatott benyomást kelt. Foghíjas deszkakerítés, gazos kert, rogyadozó tornác. Felújítandóként vették a feleségével, az elektromos és vízvezetékekkel, illetve a tetővel kezdték. Többe került és tovább tartott, mint amire számítottak. Teddy a mai napig sem tudja, hogy a pénzük fogyott-e el előbb, vagy a kedvük, de már évekkel ezelőtt felhagytak a renoválással.
A ház belseje valamivel jobb állapotú. Kifestettek és a padlót is felújították beköltözés előtt.
Már a feleségének kiáltana, de mégsem teszi.
Nincs szükség rá.
Az ilyen nagy házak előnye, hogy lehet külön dolgozószobájuk. Allisoné hátrafelé néz, ahol kertnek és tónak kéne lennie, ám végül egyik sem készült el.
Teddy dolgozója a ház elülső sarkában van. Régen úgy képzelte, hogy majd elgyönyörködik a pázsitban és a frissen festett kerítésben, de állandóan be vannak húzva a sötétítőfüggönyök.
Egy csomó e-mailt kapott a diákjaitól, akik a beadandókról kérdezgetik. Több időt, útmutatást és pontosítást kérnek. Állandóan akarnak valamit. A mai diákok képtelenek egyszerűen elvégezni a feladatukat. Folyton instruálni kell őket. Teddy újabban a fele munkaidejét azzal tölti, hogy másodjára, harmadjára és negyedjére is elmagyarázza, amit kell.
Ma este figyelmen kívül hagyja az e-maileket, és tölt magának egy nagy pohár tejet. Ritkán iszik tejet, mert nem tesz jót neki, de szereti, most ez a jutalma. Talán ez segít kitalálni, mit tegyen Zachkel.