22. FEJEZETChloe
Előbb vettem észre Ryant, mint ő engem. Láttam az arcát, amint Hope ráugrott. Láttam a tekintetét, mielőtt megpillantott az üvegajtón keresztül. Egy csapásra választ kapott az a sok ezer kérdés, amely éjszakánként kínzott, és amelyet soha többé nem kell feltennem.
A kórházban másképp telik az idő. Betegként minden nap egy teljes hétnek tűnik. De amikor híreket vársz valakiről, akit szeretsz, minden perc egy örökkévalóság.
Fogalmam sem volt, mennyi idő telt el azóta, hogy a mentők behoztak minket. Perceket, de akár órákat is tölthettünk már Hope-pal a sivár, személytelen váróban. Több dolog is aggasztott, de bármennyire is izgultam Maddie miatt, vele legalább egy egész szakértői csapat foglalkozott. Hope-nak viszont csak én voltam. A karomban ringattam, csitítgattam, és
