– Most is jó – biztosítottam. Átmentem a kávéfőzőhöz, amit be is kapcsoltam. – Csak arról van szó, hogy később el kell érnem a vonatot. Néhány napot apámmal töltök – tettem hozzá kéretlenül is megmagyarázva a dolgot.
– Ah, az jó lesz – jelentette ki Mitch, majd a padlóra ereszkedett, és eltűnt a mosogatóm alatt. – Akkor gyorsan dolgozom, és eltűnök az utadból.
– Szóval, jól érezte magát a lányod a születésnapi buliján? – kérdezte Mitch, fütyülve a titkomra.
Körbepillantottam a szobában, és majdnem elnevettem magam a saját idegességemen. Ha valahol, itt nyugodtan bevallhatnám, hogy én vagyok Hope anyja.
– Azt hiszem, igen. Persze nem tudom, hogyan mennek ezek a dolgok általában. Ez volt az első gyerekzsúrom több évtized óta.
– Majd belejössz – biztatott Mitch.
Meglepően könnyű volt ve
