13. FEJEZETChloe
– Ott vagyunk már?
– Ez nem a lányod szövege?
Ryan felnevetett, és a visszapillantó tükörben Hope-ra pillantott, aki a kocsi hátsó ülésén ült, és boldogan énekelt magában, miközben egy színezővel foglalatoskodott.
– Azon gondolkodtam, üzenjünk-e Billnek, hogy késünk.
– Már megtettem – feleltem.
A szélvédőn keresztül néztem rá az ismeretlen tájra, illetve arra a részletre, amit a hóesésen keresztül láttam belőle. Már számtalanszor meglátogattuk Billt és Faye-t, de ma komoly dugó alakult ki az autópályán, és olyan utakra tereltek minket, amelyeket nem ismertünk, ezért voltunk késésben.
Az autó csomagtartójában tárolt süteményekre gondoltam, amelyeket gondosan konzervdobozokba és műanyag dobozokba raktam. Az elmúlt két napot azzal töltöttem, hogy szorgalmasan sütöttem
