– Ne aggódjon, gondját viseljük! – ígérte a nővér, és a kezét pontosan Ryan széles háta közepére helyezte. Egy éjszakai klub kidobójának hatékonyságával tette ki a szobából, de miközben visszajött a keskeny vizsgálóágyhoz – amin feküdtem –, többször hátranézett az ajtóra, mintha attól félne, hogy Ryan bármelyik pillanatban ismét beronthat rajta.
Miközben a doktor előkészítette a katétert, ami hamarosan útra kel a testemben – az ágyékomtól az agyamig –, a nővér minden tőle telhetőt elkövetett, hogy megnyugtasson. Egyik kezemben azt a fotót szorongattam, amit a kérésemre Ryan elhozott otthonról. Most nem volt rajta a keret, amelyben tartjuk. Hárman mosolyogtunk a képen, amely az utolsó tengerparti nyaralásunkon készült. Az arcunk napbarnított és gondtalan volt. Emlékszem, megállítottunk egy
