– Amikor azt mondtad, van egy kislányotok… Ő nem Chloe gyereke, igaz?
Ryan meglepetten nézett, amikor a felesége nevét hallotta a számból. Pedig azok közül, ami aznap elhangzott, még ez volt a legkevésbé furcsa.
– Nem. Nem az. Hope a te lányod. A tiéd és az enyém.
* * *
Nem emlékszem, hogy visszaültem volna a székemre, de nyilván így történt. Ryan ismét előrehajolt, és aggódva nézte az arcom, amely, úgy sejtettem, alighanem több árnyalattal sápadtabb volt a megszokottnál.
– Jól vagy? Hívjak valakit?
Lassan megráztam a fejem.
– Nem kell. De nem vagyok jól. Egy kicsit sem. Ez… Ez… Nagyon durva.
Úgy tűnt, átmenetileg képtelen vagyok összefüggő mondatokban beszélni.
– Tudom, hogy az. El sem tudom képzelni, mi járhat a fejedben.
Mielőtt még időm lett volna cenzúrázni a szavaimat, ki i
