5. FEJEZET– Minden megvan?
Felhúztam a nagy vászontáska cipzárját, és sietve becsatoltam, miközben végigfuttattam a szemem a kórházi szobán. Ez az otthonom. De már csak úgy tíz percig.
– Azt hiszem, apa.
A táska ott feküdt a szépen beágyazott kórházi ágyamon. Hiába töltöttem ott annyi időt, nem volt sok bepakolnivalóm. Néhány neszesszer, könyv és tornaruha.
– Ezeket legszívesebben elégetném – közöltem Heidivel az utolsó foglalkozás után, miközben próbáltam eltartani a kellemetlenül átizzadt topot a hátamtól.
– A helyedben nem tenném, hacsak nem szeretsz meztelenül tornázni.
Éppen nagyot húztam a vizesüvegből, amit mindig kiürítettem Heidi kegyetlen foglalkozásai után, ezért némi késéssel böktem ki zavarodottan:
– Ha?
– Hetente kétszer továbbra is be kell járnod gyógytornára a követ
