Ryan kávét rendelt a bárpultnál, én pedig találtam egy asztalt a kandalló mellett. A köztes perceket arra használtam, hogy összeszedjem magam. Az étterem viszonylag üres volt, tökéletes egy négyszemközti beszélgetésre. Néhány perccel később Ryan csatlakozott hozzám, egy tálcán hozta a gőzölgő kávékat és egy hatalmas szelet répatortát. Mindig is ez volt a kedvencem, és sokkal jobban meghatott, hogy erre emlékezett, mint kellett volna. Talán még mindig maradtak olyan érzések és emlékek, amelyek majdnem ugyanúgy hatottak rá, mint énrám. Amikor azonban a bal kezével átnyújtotta nekem a tányért, láttam, hogy ma nem vette le a jegygyűrűjét. Csillogó aranyemlékeztető mindarra, amit elveszítettem. Hirtelen elment az étvágyam.
– Nagyon furcsa érzés lehet, hogy végre kikerültél a kórházból.
Belesz
