– Fölösleges. Mehetsz Uberrel. Megvan az alkalmazás a telefonomon.
Az ingatlanos számának tárcsázása közben félúton megálltam, és értetlenül néztem apámra.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz.
Láttam rajta, mennyire élvezi a váratlan szerepcserét.
– Majd később elmagyarázom – kacsintott rám.
Rögtön felismertem. Számomra csak hónapok teltek el azóta, hogy utoljára találkoztunk. Neki egy-két perccel tovább tartott, mire leesett, honnan ismer. Apám aggodalma részben rám is átragadt a húszperces út során, amíg eljutottam a nagy viktoriánus ingatlanhoz, amit meg akartam nézni. Amikor kimásztam a kocsiból, és megköszöntem a sofőrnek a fuvart, furcsán éreztem magam, hogy nem kell fizetnem. Felnéztem a magas, impozáns épületre, és meglehetősen ideges lettem.
Igaza volt apámnak? Ostobaság volt e
