6. FEJEZETMár másnap beköltöztem Mitch nagymamájának a lakásába. Valószínűleg a megtekintés estéjén is beköltözhettem volna, ha akarok. Miközben Mitch az ajtóhoz kísért, már le is kapta a bejárati ajtó kulcsát a kulcstartójáról.
– Nem gondolod, hogy meg kellene várnunk a papírmunkát? – kérdeztem, és kissé vonakodtam elfogadni a kulcsot, amit a medvemancsméretű tenyerében nyújtott felém. – Nem akarsz leinformálni?
– Tudom, hol éltél az elmúlt hat évben – mondta együttérző mosollyal. – És azt is, hogy hol dolgoztál utoljára. Tudok mindent, amit kell. Fogd a kulcsot! – biztatott, és a tenyerembe nyomta. Még mindig meleg volt az érintésétől. Összezártam az ujjaimat, mintha attól félnék, hogy hirtelen meggondolja magát.
De nem gondolta meg. Néhány nappal később az összes papírt aláírtuk, és
