8. FEJEZET2012
Aznap este, amikor először találkoztam Ryannel, nem mentem vissza a geriátriára. Észre sem vettem a percek múlását, amíg meg nem hallottam a látogatási idő végét jelző csöngőt.
Szinte bűntudatom volt, olyan gyorsan ugrottam fel.
– Nagyon sajnálom, távol tartottam a menyasszonyától, és most vége a látogatásnak.
Kedvesen rám mosolygott, miközben felállt. Olyan sokáig ültünk, hogy elfelejtettem, milyen magas.
– Semmi baj. Maddie esetében meglehetősen lazán kezelik a látogatási időt.
Megvonta a vállát, derűs tekintete hirtelen eszembe juttatta a fiatal fiút, aki valaha volt.
– Gyakran töltöm itt az éjszakát, az ágya mellett. Egyszerűen nem bírom elviselni a gondolatot, hogy nem talál ott, amikor először kinyitja a szemét.
Nem tudtam megmagyarázni, miért, de ettől a beism
