Paul elképedve meredt az alig pár tíz csillagászati egységre, azaz Nap-Föld távolságra, szó szerint a semmiből „előbukkanó” fekete lyuk, még ilyen közelről is csak halványan derengő akkréciós korongjára.
− Ez tényleg nagyon elbújt! − tört akaratlanul is elő belőle az ámulat keltette felkiáltás.
Megfeledkezve róla, hogy épp vonalban van.
És az idegesítően tudálékos Sheppard kapitány le is csapott rá:
− Persze, mivel szokatlanul kicsi a tömege, ráadásul nincs a közelében annyi anyag amit magába szippantva látványos fényjátékot hozhatna létre maga körül − oktatta ki rögvest.
Dacára, hogy vele ellentétben ő, az alig pár tíztől eltérően, majd ezer csillagászati egységnyire volt innen.
"Mégis látja, sőt, érti ezt is!" − csalt kelletlen fintort Paul arcára az annál is idegesítőbb gondolat,
