Kívül roppan, belül puha
„Az élet olyan, mintha egy cukrászdában áfonyás süteményt kapnánk, holott barackos-diósat rendeltünk. Nincs olyan sok barack vagy dió, és az ember azzal van elfoglalva, hogy mi az, ami hiányzik, pedig sokkal okosabb lenne, ha rájönne, hogy az áfonyának is jó íze van.”
(Dean Ray Koontz)
A csalódás sosem könnyű, de az én életemben már szinte rutinná vált. Bármi után sóvárogtam is, a sors mindig elhúzta az orrom előtt a mézesmadzagot, de a vége mindig keserűséggel zárult. Megtapasztaltam, hogy a csalódás mélységén az is mérhető, hogy az érzelem, amivel vágyakoztam, mennyire volt erős. A város utcáján sétáltam, és meg kellett állapítanom, hogy vannak terhek, amelyeket már túl régóta cipelek magammal, nem tudok tőlük szabadulni, mert komoly érzelmi traumát éltem át.
