Fanyar, de frissíti a vért
„Talán a remény a világ egyik legkétesebb dolga. Képes felemelni, és repít. Igazán rá tudsz kattanni, mint a drogra. De amikor elveszik tőled… az igazán gyilkos.”
(Ellyne)
Amikor Alyssával elváltunk egymástól, szörnyen éreztem magam, mert a búcsúnál udvariasan ugyan, de egyértelműen a tudomásomra adta, hogy számára ez az egész ennyi volt, nem kíván látni többé. Logikusnak tűnt a kérése, túl kellett volna lépnem az egészen, hiszen ezzel meg is könnyítette számomra azt, ami nyilvánvaló volt: a mi viszonyunk a vágyakról szólt. De ha ez így van, miért fáj máris ennyire a hiánya? A birtokló érintésétől, az ártatlan tekintetétől, a vágyakozó csókjaitól összezavarodtam. Olyan érzés volt, mintha kihúzták volna alólam a széket. Az enyém volt, és mégsem. Eszméletlenül k
