Fanyar frissítő
„Az idő valójában nem telik, csak körbejár végtelen lassúsággal, és újra meg újra ugyanazt az oldalát mutatja, mint a cukrászdák kirakatában az islerekkel és tortákkal megrakott, csillogó tálak.”
(Tóth Krisztina)
A szememet lehunyva hagytam, hogy a végtelen, amibe zuhantam, kellemes lebegésbe röpítsen. Axel karjában gyorsan mély álomba zuhantam ugyan, de a felszabadító csend és nyugalom helyett, amire úgy vágytam, egy sötét, hideg, ijesztő helyen találtam magam. A házunk nappalijában álltam csapzottan, mezítláb, egy szál hálóingben, és körbe-körbe fordultam, mintha nem tudnám, hol vagyok. Minden olyan ismerős volt, és mégsem. Claire-t láttam elegáns öltözetben lesétálni a karzatról, majd felbukkant Pierre, és mosolygós arccal a karját nyújtotta felé.
– Fantasztikusan fe
